U16-os Bajnokok Tornája, Sopron 2017

Egy világbajnokság margójára (1/2)

2010.10.06. 01:24 | Világbajnokság 2010 | Címkék: vb 2010

Vasárnap este véget ért Csehországban a 16. Női Kosárlabda Világbajnokság. A tornára a hatalmas meglepetésekről, a betliző sztárcsapatokról, a parádézó hazaiakról és egy toronymagasan kiemelkedő amerikai válogatottról fogunk emlékezni. Két részes összeállításban megpróbáljuk értékelni a világbajnokságon látottakat. Összefoglalónk első részében a 9. helyezett Brazíliától, a 16. helyezett Szenegálig tekintjük át a mezőnyt.


Valami megindult Afrikában


Az utolsó két hely sorsáról a két afrikai gárda összecsapása döntött, melyen végül Mali válogatottja bizonyult jobbnak, így a 15. helynek Herve Coudray csapata örülhetett, míg a 16. Szenegál lett. Ez teljesen papírforma eredmény, 100 szakemberből és szurkolóból 101 ilyen eredményre számított.


Pár nappal a torna után azonban mégis az afrikai női kosárlabdázás nagy előrelépéséről írunk. A látszólagos ellentétet Mali válogatottja szolgáltatta. A francia szakmai stábbal megerősített együttes az első csoportkörben Brazíliától 7, Dél-Koreától hosszabbítás után 2 ponttal kapott ki. A Mondeville élén már bizonyító vezetőedző, Herve Coudray remek csapatot rakott össze. Mali vezére az EuroLiga rutinnal rendelkező, a Brnóval Final Four-ban szereplő Hamchetou Maiga Ba volt, meccsenként átlagban 10.8 pontot szerzett, de például a koreaiak ellen 16 egységig meg sem állt. A válogatott legjobb lepattanózójának 10.2-es meccsenkénti átlaggal a Franciaországban pattogtató, ’89-es születésű Magnouma Coulibaly bizonyult.


A két remek egyéni teljesítmény mellett csapatként is szépen muzsikált az együttes, a szakértők egybehangzóan állítják, hogy kicsivel több nemzetközi rutinnal akár két győzelmet is elkönyvelhetett volna első három meccsén a Coudray-csapat, sőt Spanyolország ellen is (az egyetlen nagy arányú, 36-80-as vereségüknél) a megilletődöttségük nagyobb volt, mint a tudáskülönbség.


Maiga Ba a válogatottól történő visszavonulása szélén áll, de Malit így sem kell leírni, a csapat többi tagja kiváló korban van, ha ez a tudatos építkezés folytatódik és az olimpiai kvalifikáció is sikerül a jövő évi Afrika Bajnokságon, akkor Londonban már az európai csapatokra is veszélyesek lehetnek.


Melyik Kína igazi arca?


A 13.-14. hely sorsáról a Kína-Argentína összecsapás döntött. A két csapat közül az argentinok a helyükre kerültek. A számukra csúcsot jelentő négy évvel ezelőtti, brazíliai 9. hely után az elmúlt évek erőfelmérőin nyújtott teljesítményük alapján csak a két afrikai válogatott megelőzésében reménykedhettek. A 13. helyre befutó Kína viszont csalódást okozott. A Pekingi Olimpia negyedik helyezettje minden komolyabb játékerőt képviselő csapattal szemben alulmaradt és a két győzelmüket a helyosztók alkalmával szerezték.
 

A kínaiak pekingi csapata jelentősen átalakult. A hazai rendezésű olimpiára minden veteránt feltámasztottak, ennek akkor meglett az eredménye, de azóta abból a nagyszerű játékerőt képviselő keretből hárman már a civil életben keresik a boldogulást. Talán az Egyesült Államok válogatottján kívül egyik csapat sem élné túl, ha három kulcsembere is visszavonulna…


Ennek ellenére ott volt a vb-n a távol-keleti csapatban az olimpia pontkirálya Lijie Miao vagy éppen a remekül lepattanózó Nan Chen. Mivel a kínaiakat utoljára két éve láttuk, elsősorban azt tűnt ki, hogy az olimpia óta bekerült új játékosok finoman szólva sem képviselik azt a szintet, mint elődeik. A kínaiak első veresége után Lijie Miao is arról beszélt, hogy fiatalok nem vették fel a ritmust. A távol-keletiek nem titkoltan Londonra építik ezt a csapatot, így igazából csak jövőre, a játékokra kvalifikáló Ázsia Bajnokság után kaphatjuk meg a választ a fentebb feltett kérdésre.


Soha nem látott magaslatokban a görögök


A 11. helyért Görögország és Kanada csatázott, melyből a hellének jöttek ki győztesen. A kanadaiak végtelenül szimpatikus, fiatal és lelkes kerettel érkeztek. A 12. helyük titka az Ibizán pattogtató Kimberley Smith ponterős játékában, illetve a velük egy ágon játszó és ott betliző kínaiakban keresendő.


A görögöknek ez a VB a tavalyi csodálatos EB szerepléssel hullott az ölükbe. Lényegében leegyszerűsíthetnénk úgy is a helyzetüket, hogy az első nagy generációjuk, Maltsi, Kalentzou, majd az utánuk jövő Kaltsidou és Papamichail örömjátéka volt ez, azaz azoké a játékosoké, akik az utóbbi években fáradságos munkával felrajzolták a helléneket a női kosaras világ térképére.


Ezen a VB-n azonban az is bebizonyosodott, hogy a megszerzett 11. helynél több nagyon nincs  bennük. Maltsi önmagában zseni, például 27 pontot dobott az amerikaiaknak, de padjukban nem volt erő és emiatt variációs lehetőségeik is beszűkültek. Az első 10 csapatot pedig így nem lehet megverni.


Csalódást okozó Brazília


A 9.-10. helyezett Brazília és Japán párharcából került ki. Itt a legutóbbi VB-n negyedik brazilok szerezték meg a 9. pozíciót. A japánok üde színfoltjai voltak a tornának, gyors kosárlabdájukkal meglepték a mezőnyt és Juko Oga 19 pontos átlaga is magáért beszél. Oga nemzetközi berobbanására 2001 óta várnak a szakemberek, ugyanis abban az esztendőben a junior VB-n, amit szintén Csehországban rendeztek, 25 pontot átlagolt.
 

A brazilok a torna első bombameglepetését szállították azzal, hogy nem jutottak a legjobb nyolc közé. Egy kicsit furcsa hasonlattal élve, a dél-amerikaiak úgy jártak, mint tavaly a pécsiek. Nyáron összeraktak egy csapatot, majd a WNBA döntői után az utolsó pillanatban beesett két extra képességű kulcsjátékos, csak őket éppenséggel nem volt már idő beépíteni.


A nyári hónapokban a brazilok játszottak Európában, részt vettek és nyertek a Dél-Amerika Bajnokságon. A hírek már ekkor arról szóltak, hogy nem igazi a csapat, de ezt egy legyintéssel el lehetett rendezni, mivel tudtuk, hogy a WNBA-ben csúcsformában pattogtató Erika De Souza és Iziane Castro Marques majd csatlakozik és minden szép lesz. Hát nem lett az… A két klasszis eljutott a tengerentúli nagydöntőbe és így három nappal a feldobás előtt estek be. Ez minden volt, csak ideális nem. Ráadásul dél-amerikaiak pont az első meccsükön találkoztak Koreával, akik később a nyolc közé jutásért folytatott harcban a legnagyobb riválisuknak számítottak. Gyakorlatilag ezen a nyitó meccsen elszenvedett vereséggel elúszott a legutóbbi VB-n negyedik helyezett csapat reális nyolc közé jutása.


Erika így hiába játszott élete formájában, 16.3 pontot és 12 lepattanót átlagolva meccsenként, nem volt még egy húzóember. Iziane csak a kisebb csapatok ellen kozmetikázott statisztikáján, míg a brazilok 30 év fölötti klasszisai akár 4-5 pontot is rontottak átlagaikon a négy évvel ezelőtti tornához képest. Arról nem beszélve, hogy a 2006-os VB-n 14 pontot átlagoló Kelly Santos-t sérülés és formahanyatlás miatt mindössze 3 meccsen lehetett bevetni és ezeken sem volt csapata hasznára.


A sorozatunk következő részében az első nyolc helyezettel foglalkozunk!


Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Honlap:
Kérjük, írja ide a képen látható karaktereket:


Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
WBASKET24 - Friss hírek röviden


Partnereink: