U18-as Európa-bajnokság 2017, Sopron

Egy világbajnokság margójára (2/2)

2010.10.07. 03:29 | Világbajnokság 2010 | Címkék: vb 2010

Vasárnap este véget ért Csehországban a 16. Női Kosárlabda Világbajnokság. A tornára a hatalmas meglepetésekről, a betliző sztárcsapatokról, a parádézó hazaiakról és egy toronymagasan kiemelkedő amerikai válogatottról fogunk emlékezni. Két részes összeállításban megpróbáljuk értékelni a világbajnokságon látottakat. Összefoglalónk második részében a 8. helyezett Dél-Koreától, a világbajnok Egyesült Államokig tekintjük át a mezőnyt.


Elszálló oroszok


A 7. hely sorsa Oroszország és Dél-Korea válogatottja között dőlt el. Végül az oroszok végeztek az előkelőbb helyen, de ezzel nem lehetnek elégedettek.

 

A koreaiak nyolcadik helye lényegében az első játéknapon eldőlt, amikor Brazíliát sikerült legyőzniük 1 ponttal. Dal Chik Lim csapatát rendkívüli sérüléshullám sújtotta a tornán, a középdöntők során már csak 9 játékossal tudtak kiállni. Ennek ellenére a sztárcsapatokon kívül mindenkit megszorongattak és a négy évvel ezelőtti 14. pozíciójukhoz képest hatalmas előrelépést mutattak. A koreaiaktól Yeon Ha Beon bizonyult a legeredményesebbnek 15.8 pontos átlagával.


Az oroszok helyzetének áttekintése nehezebb dió. Borisz Szokolovszkij gárdája hat meccset nyert a két csoportkörben, többek között Spanyolországot és a cseheket is simán verték, aztán a negyeddöntőben jöttek a Fehéroroszok és a búcsú az arany álmoktól. Az oroszoknál nem volt meg az átütő erő, az a közös akarat, amivel négy éve Brazíliában sikerült legyőzniük az Egyesült Államokat is. Lehetett hallani olyan híreket, hogy csak erős nyomásra vállalták el a legjobbak a nemzeti csapatban való szereplést, de ez sem mentség arra, hogy a Sztyepanova, Hammon, Ambrosimova trió remeklése mellett egy újabb világverseny telt úgy el, hogy igazából orosz tehetség nem tűnt ki a mezőnyből. Egy friss, egy új titán hiányzott ebből a gárdából. A játékosok mellett a szakmai stáb sem lehet maradéktalanul elégedett a teljesítményével, a langyosan játszó csapatukat nem tudták kizökkenteni az apátiából, a vége pedig egy csúfos szereplés és az okokat egészen mélyen kereső, magyarul kínosan magyarázkodó vezetőedző lett.


Természetesen az oroszok válságáról csak akkor lehet beszélni, ha a jövő évi, olimpiai kvalifikációról döntő lengyelországi EB sem sikerül nekik.


Hova tűnt a címvédő?


Az 5. helyért Franciaország és Ausztrália mérkőzött, közülük a címvédő opálok végeztek előrébb. A hatodik helyezett gallok helyzete igen érdekes. Ha valaki azt mondja, hogy a regnáló Európa-bajnok hatodik lesz az adott világbajnokságon, úgy, hogy a kontinenséről három gárda is megelőzi, biztos, hogy csalódásról beszélnénk. Pierre Vincent csapatának jelen esetben azonban nem szabad csalódásként megélnie a történteket. Az EB-győztes keretből ugyanis csak hatan maradtak, lesérült Gruda és Emilie Gomis, de még így is közel voltak a legjobb négyhez. Az átalakuló francia válogatott remek szereplésének a titka a tökéletesen megkomponált védekezésben és a Jekatyerinburgban még tovább erősödő Celine Dumerc játékában keresendő.


Az ötödik ausztráloknak nem volt szerencséjük és el is számolták magukat. Az opálok a felkészülési időszakban teljes kerettel kétszer is verték az Egyesült Államokat, így joggal bízhattak a címvédésben. Carrie Graf csapata az első 5 meccsét nyerte is, majd azonban a középdöntő utolsó fordulójában alulmaradtak az amerikaiakkal szemben. A mérkőzésnek az volt a tétje, hogy ki játszik a házigazdával. Az USA elleni rangadón nem törték magukat az ausztrálok, mondván a cseh alakulat sem okozhat gondot...  A negyeddöntőben azonban eljött a menetrendszerinti tornánkénti egy hullámvölgy Jacksonnál is és Taylor-nál is. Graf edzőnő balszerencséjére pedig a két játékos ugyanazon meccsen betlizett,és ez az oroszoké hasonló kínos búcsúhoz vezetett.

 

Az ausztráloknál ugyanakkor ki kell emelni, hogy bekövetkezett az amire számítani lehetett, azaz Elizabeth Cambage jött, látott és berobbant, 13.6-os pontátlagával és 5.4-es lepattanózásával csapata legjobbja lett.  Az opáloknak ezután a szereplés után jövőre kell kivívni az olimpiai részvételt, hogy 2 év múlva Londonban a veteránok egy jó Cambage-dzsel kiegészülve újra az aranyért hajtsanak.


Meglepetés spanyolok és fehéroroszok


3. és 4. hely sorsát Spanyolország és Fehéroroszág döntötte el egymás között. A kettősből a spanyolok állhattak a dobogóra. A kiváló csapatjátékot mutató fehéroroszok Leucsanka és Veramejenka vezetésével pályafutásuk talán legjobb 11 napján vannak túl. A torna meglepetés együttesénél tökéletesen sikerült a formaidőzítés, ráadásul az amerikaiakhoz hasonlóan Leucsanka is át tudta menteni a WNBA lendületét a VB-re. Az elődöntőben csak hosszabbításban alulmaradó Bujalszkij-csapat harcias védekezésével jutott a legjobb négyig.


„Rengeteg mindent nyertem a pályafutásom során, de ilyet még nem éreztem!”
- mondta Valdemoro a bronzmeccs után. A harmadik spanyoloknál egy remek generáció örömjátéka volt ez a VB. A ’76-os Aguilar és Valdemoro, a ’79-80-as születésű Palau és Montanana úgy érkezett erre a tornára, hogy szép eredménnyel tegyék fel a koronát a pályafutásukra. A spanyol szövetség pedig rákapcsolt és Sancho Lyttle honosításával hiányposztra egy világklasszist tett melléjük. A spanyolok gyakorlatilag a franciák elleni negyeddöntő első félidejét és az amerikaiak elleni elődöntő egyes szakaszait leszámítva kiegyensúlyozottan játszottak. Jose Ignacio Hernandez mester tökéletesen gazdálkodva a játékosai perceivel és Lyttle 18.4, illetve Valdemoro 17.7 pontos átlagával a női szakág legnagyobb sikerét szállította a hispánoknak.


A spanyoloknál dicséretes, hogy a felnőtt válogatottság kapujában toporgó fiatalok, Torrens vagy éppen Nicholls is lehetőséget kaptak és bizonyítottak.


A két csoda


A döntőben Csehország és az Egyesült Államok mérte össze erejét. A csehek nem jutottak volna el ideáig, ha nem rendezők, de ezt nem negatív szempontból állapítjuk meg. Azzal a lelki plusszal, akarattal és hihetetlen lelkesedéssel hegyeket mozgattak meg Lubor Blazek tanítványai. Blazek mester sem volt könnyű helyzetben, Jan Bobrovsky örökébe lépve egy kicsit idősödőnek tűnő hölgykoszorút kellett sikerre vezetnie hazai közönség előtt, de a Prága mestere hihetetlen felkészültségről tanúbizonyságot téve ezt is megoldotta.


A cseheknek volt két klasszisuk, az utóbbi évek kisebb hullámvölgye után magára találó és végül a torna legértékesebb játékosának megválasztott Horaková, illetve a 16.4 pontot átlagoló Vitecková. Még az is belefért a házigazdánál, hogy a WNBA-ben vitézkedő Vesela ne nyújtson extrát. A küzdőszellem mellett természetesen jó dobóforma is kellett a csapattól, összesen 47,4%-al dobáltak a hazai játékosok mezőnyből, ami igen kiemelkedőnek mondható.


A világbajnok az Egyesült Államok lett. A tökéletes edzővel, Geno Auriemmával a kispadon, a WNBA formát átmentve gyakorlatilag átgyalogoltak a mezőnyön Taurasiék. Volt egy rossz negyedük Franciaország ellen és egy rosszabb félidejük a döntőben a csehekkel szemben. Az amerikaiak fizikálisan és képzettségben is magasan kiemelkedtek és most úgy tűnik, hogy ismét több lépessel a világ előtt járnak.


Ez a VB a szempontjukból arra volt jó, hogy megmutatták a londoni csapat vázát. Auriemma fiatalítása is bejött, Tina Charles és Angel McCoughtry hasznos alapember lett, a keret egyetlen egyetemistája Maya Moore pedig megmutatta, hogy milyen szintre juthat el. Az aranyérmet azonban még a Bird, Taurasi, Catchings trió szállította.


Így ért tehát véget a csehországi világbajnokság, egy fordulatos 11 nap rövid történetét tekintettük át!


Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Honlap:
Kérjük, írja ide a képen látható karaktereket:


Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.


Partnereink: