U18-as Európa-bajnokság 2017, Sopron

Ez volt a 2011-es Európa Bajnokság

2011.07.05. 00:39 | Európa-bajnokság 2011

Véget ért a 33. Női Kosárlabda Európa Bajnokság. Egyet aludva a történtekre összegeztük az elmúlt két hetet.

 

Az Európa-bajnok: Oroszország


A negyeddöntőktől mutatott remek játékával Oroszország nagy fölénnyel nyerte a 33. Női kosárlabda Európa Bajnokságot. Borisz Szokolovszkij együttese azt az összeszedett és kiváló kosárlabdát nyújtotta, amivel 2006-ban világbajnoki finálét játszott az orosz együttes és 2007-ben Európa-bajnokok lettek. A két nagy siker óta trófeát nem nyert a női válogatott. Főként az utóbbi két évben nagyon kevés új impulzus érte a keretet, nem kerültek beépítésre feltörekvő tehetségek és Becky Hammon honosítása sem erősítette tovább a nem éppen acélos csapategységet. Ennek a történetnek a „csúcspontja” a tavalyi világbajnoki hetedik hely volt.


Újítani kellett és Borisz Szokolovszkij megtette. Az oroszoknál idén a nagy sztárok mellett már ott volt, sőt MVP lett Danilochkina, de Sapova, illetve Kuzina is komoly perceket, komoly szerepet kapott. Gyakorlatilag egy olyan keret alapjait tették le az oroszok, amivel Londonban, illetve az azt követő világversenyeken eredményesen szerepelhetnek. A játékban is nagyot fordult a világ, az utolsó három meccsen egy nagyon harcos, kiválóan védekező és egymásért küzdő alakulatot láttunk. A korábbi években erre sem volt példa. Abban az esetben, ha Szokolovszkijnak engedik, hogy ezt az utat tovább járja az orosz nemzeti csapat, akkor a 2006-os VB-hez hasonlóan ott lehetnek az Egyesült Államok és Ausztrália nyakán.


A 2009-es győztes Franciaország a 3.; a vb-ezüstérmes Csehország 4.


A 2009-es Európa-bajnok Franciaország a dobogó harmadik fokára állhatott fel. Hogy ez mekkora eredmény, azt mi sem mutatja jobban, mint a gallok öröme a bronzmérkőzés lefújása után. Pierre Vincent csapatának eredményét az teszi igazán értékessé, hogy a keret korábbi önmagához képest nem volt jó formában. A védekezéssel ezúttal akadtak problémák, a sztárok közül például Dumerc több végjátékba belehibázott és a többiek teljesítménye is hullámzó volt. Elég csak Grudára gondolni, aki hiába nyert egy bronzérmet a csapatának, az elődöntőben éppen gyenge produkciója tűnt a vereség egyik okának. Emmeline Ndongue kiválásáról pedig még nem is ejtettünk szót. Ilyen körülmények között egy érmet nyerni tényleg óriási eredmény.


A világbajnoki ezüstérmes csehek a negyedik helyen végeztek. A hazai világbajnokságon szerepelt keretből hatan maradtak és ez a csapat amit most láttunk már Londonra, illetve az ötkarikás játékokat követő világversenyekre épülő együttesnek az alapja. Lubor Blazek sem volt biztos abban, hogy mit várhat ettől a felállástól. „Egy új korszak kezdődik számunkra, nem szabad a múlttal foglalkozni. Sem a lettországi Európa Bajnokságon elért helyezésünkkel, sem a világbajnoki éremmel.” – mondta még a felkészülés elején a cseh kapitány. Ez az új korszak pedig igen bíztató eredménnyel és még biztatóbb játékkal kezdődött. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ezt a kisebb generációváltást a csehek túlélték és az eredményesség rovására sem ment.


Meglepetéscsapatok: Törökország, Horvátország, Montenegró


Az idei Európa Bajnokság legnagyobb meglepetését a végül ezüstérmet szerző török válogatott szolgáltatta. Ceyhun Yildizoglu együttese mentálisan volt igazán erős az elmúlt két hétben, ráadásul minden mérkőzésen tudtak valami váratlant húzni. A negyeddöntőben Montenegró ellen triplák hullottak be, 14 kísérletükből 9 eredményesnek bizonyult. Az elődöntőben pedig Vardarli remekelt és Nevlin tudott érvényesülni a palánk alatt. A törökök kiválóan éltek a lehetőségekkel és kihasználták az ellenfeleik hibáját. Az a csapat, amelyik ilyen kosárlabdára képes, attól biztosra vehető, hogy ez a jó szereplés folytatódik és a 2014-es világbajnokságig mindegyik tornán meghatározó együttes lesznek.


Az utolsó olimpia selejtezőt érő helyre a horvátok értek oda. A horvát együttest jól ismerjük, a keret egy része Magyarországon is szerepelt klubcsapatokban. Stipe Bralic alakulata egy nem túl bonyolult kosárlabdával és nem egy extra képességű kerettel harcolta ki az 5. helyet. A horvát út minden csapat számára követendő, keveset mutattak, de azt jól csinálták. Sandra Mandirék egy tulajdonságukkal emelkedtek ki a középmezőnyből, kivétel nélkül minden fontos meccsüket, ami a céljaik eléréséhez kellett, megnyerték. Elsőre lehet, hogy furcsán hangzik, de ilyen sorozatterhelésben ezt is tudni kell és bizony nagyon sok csapatnak nem megy. A középdöntőben a spanyolokat múlták felül, a negyeddöntőben a más kategóriát képviselő csehektől kikaptak, majd a lettek és a montenegróiak legyőzésével az olimpia kapujába értek. A horvát sikerhez kellett Sandra Mandir remek játéka, aki pályafutása végére igazi vezérré nőtte ki magát.


Montenegró remek pozitív és negatív példája ennek a tornának. Kezdjük a pozitívokkal, ez a csapat óriási szívvel érkezett Lengyelországba, történetük első komoly megmérettetésén bizonyítani akartak és az egész európai kosárszerető közeg szimpátiáját kivívták. Látványos és helyenként közönségszórakoztató játékuk üde színfoltja volt a tornának. Bár itt az oldalon többször is karakteresen fogalmaztunk a honosításokkal kapcsolatban, ha mindenképpen „muszáj” ezt az utat járni, akkor valahogy úgy kell csinálni, mint Montenegró. De Forge hiányposztra érkezett, tökéletesen alárendelte magát a csapatnak és a céloknak, illetve a pályán látottak alapján az egységnek sem tett rosszat. Kiegészítette ezt a keretet.


Ami a sötét oldalt illeti, a szakemberek sokszor mondják, hogy egy ilyen sorozatterhelésnek 4-5 emberrel nem lehet nekimenni, mert hiába a szép játék és a remek eredmények egyszer úgy is eljön a vég. Montenegró a törökök elleni negyeddöntő második félidejében járt így. Míg a törökökről azt írtuk, hogy nem feltétlenül egy évre szóló fellángolásról van szó, addig Montenegró esetébe meg kell várni a következő válogatott megmérettetést, hogy el tudjuk helyezni őket a női kosárlabdázás térképén.


Akik sokat buktak: Spanyolország, Fehéroroszország


A tavalyi világbajnokság bronzmérkőzésének két résztvevője elszállt a középdöntőben. A spanyolok esélyesként érkeztek, de a finálé előtt egy héttel haza kellett utazniuk. Míg a többi nagy csapatra jellemző volt, még ha formám kívül is játszottak, a legfontosabb mérkőzéseikre tudtak újítani, a spanyolok nem. Már az EB elején beszédtéma volt, hogy a tavalyi világbajnokság óta tartó szezon a sztárokat padlóra küldte, de a franciák, az oroszok és a csehek, összekaparták magukat, a spanyolok nem tudták. A hispánok így a 2001-es EB után ismét selejtezőre kényszerülnek. Amiért egy kicsit szomorú ez a korai búcsú, hogy könnyen lehet a ’76-’80-as nagy generáció utolsó világversenyét láttuk. Nem szép lezárása ez az eredmény nagyszerű pályafutásoknak.


A fehéroroszoknál más volt helyzet, a csapat a középdöntőben még az oroszokat is megverte és egy kivételével a kötelezőket is hozták. Az utolsó középdöntő mérkőzésen a lelkes török együttes meglepetést okozott és Leucsankáék repülhettek. A fehéroroszoknál a kérdés, hogy ebből a csapatból a 2013-as EB-re és azt megelőző selejtezősorozatra kik maradnak és a csütörtökön kezdődő U20-as EB-n szereplő csapatból kiket lehet beépíteni.


Ez volt tehát a 33. Női Kosárlabda Európa Bajnokság Lengyelországban. Egy nagyon érdekes tornán vagyunk túl, amely számtalan tanulsággal szolgált és ahol végre a nagyok játékába többen is bele tudtak szólni.


Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Honlap:
Kérjük, írja ide a képen látható karaktereket:


Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.


Partnereink: