U18-as Európa-bajnokság 2017, Sopron

U17-es VB után és U18-as EB előtt – Nagyinterjú Mészárosné Kovács Andreával

2014.07.16. 10:04 | U17-es Világbajnokság 2014 | Írta: Nagy Norbert

A magyar U17-es válogatott történelmi sikert elérve bronzérmet szerzett az U17-es Világbajnokságon. A torna után már az U18-as válogatott edzőtábora alkalmával Mészárosné Kovács Andreával beszélgettünk. A válogatott szakvezetőjével értékeltük a világbajnoki szereplést és előre tekintettünk az Európa-bajnokságra is.

 

Írta: Nagy Norbert


Gratulálok a világbajnoki szerepléshez! Gondoltad volna a nyár elején, hogy világbajnoki bronzérmes edzőként fogsz nyilatkozni?

 

Köszönjük a gratulációt, magunk is nagyon örülünk az eredménynek. Semmiképpen nem gondoltam a 3. helyezésre. A stábon belül olyan fogadásokat tettünk a harmadik hely esetére, ami teljesen irreális. Egyértelmű a válasz, hogy nem számítottunk erre. Ez a harmadik hely csodának számító eredmény.

 

Szabad érdeklődni, hogy mi volt ez a vállalás?

 

Tandemugrást vállaltunk. Nekem is ugranom kellene. Ez is mutatja, mennyire büszke vagyok a lányokra, hogy bevállaltam egy ilyet. Úgy gondoltam amikor a vállalásokat megfogalmaztuk, hogy nagyon nagyot nem kockáztatok, de bizonyították a lányok, hogy bennük van egy ilyen eredmény és tudtak élni a lehetőséggel.

 

Kanyarodjunk vissza a világbajnokság elejére. Az első két csoportmérkőzését hosszabbítás után nyerte a magyar válogatott. Számomra a legnagyobb tanulsága ezeknek a sikereknek az volt, hogy mentálisan mennyire erősnek bizonyult a csapat. Olyan erényeket csillogtatott a válogatott, amit évek óta hiányolunk a magyar női kosárlabdából. Honnan van ez a mentális erő a lányokban?

 

Három éve van együtt a csapat. Évről évre tapasztaljuk, hogy javul a mentális erő. Olyan önbizalmat adott nekik a tavalyi év, amiből folyamatosan építkezhettek. Azzal, hogy két hosszabbításos mérkőzést nyertük meg – köztük egyet a házigazda cseh csapat ellen, amelyik minden segítséget megkapott a szervezésben és a pályán – úgy éreztem, hogy a lányok minden nehézségből erőt merítenek.

 

Mindig volt valaki, aki erőt adott, hogy túllépjenek a problémákon. Kezdve már azzal, hogy az utazásunk előtt Tóth Timinek meg kellett műteni a szívét. Hogy aztán egy rettenetes szálláson kellett kezdenünk a világbajnokságot. Sok olyan nehézséggel találkoztunk a helyszínen, ami csalódást okozott egy VB rendezéshez képest. A lányok viszont felszívták magukat és a pályán bizonyítottak.

 

Nagyon jó formában érkeztünk a VB-re. Az eddig tapasztaltak alapján, ha egy torna elején jók tudtunk lenni, az nagy lendületet adott. Ha pedig kevésbé kezdtünk jól, akkor tudtunk építkezni belőle és egyre jobb játékot mutattunk. Most kicsit félő volt, hogy nagyon-nagyon topon voltunk a csoportmérkőzéseken és nem tudtuk, hogy meddig lehet ezt kihúzni. Mivel a csoportmérkőzések nagyon nehezek voltak és ezeket sikerrel abszolválták a lányok, onnantól már úgy gondolták, hogy érem nélkül nem megyünk haza.

 

Fotó: FIBA.com

 

A csoportmérkőzésekre még egy kicsit visszakanyarodva. A két hosszabbítás után a harmadik ellenfél volt Dél-Korea, akik ellen ízelítőt kaptunk abból, amit pár nappal később a negyeddöntőben Japán sokkal magasabb szinten űzött. Én személy szerint nagyon féltettem a csapatot az ázsiai riválisoktól. A szakmai stáb ezzel kapcsolatban hogyan vélekedett?

 

Ennek a koreai meccsnek az volt a hátulütője, hogy mindenki azt mondta: könnyedén verni kell őket. Miközben nem volt egy könnyű ellenfél. A VB-n egyetlen könnyűnek nevezhető mérkőzést játszottunk az Egyiptomiak ellen, akiknek 100 pontot dobtak lányaink. Fájó lehetett, mert az egyiptomi kolléga elfelejtett gratulálni. Az ellenfelek erősségét az is mutatja, hogy milyen meglepetések születtek. Az a kellemetlen stílus, amit a keletiek képviselnek, szokatlan számunkra. Lehet, hogy ha három-négy meccset játsszunk ellenük sorozatban, akkor könnyebb lett volna, de egy világbajnokságon minden mérkőzés nagyon nehéz.

 

A japán elleni negyeddöntőről azt gondoltuk, hogy hasonló lesz, mint a koreai, de még nehezebb kiadásban. Sokkal kulturáltabban csinálták mindazt, amit a koreaiak. Ők nagyon durván védekeztek, a japánoknál is kemény volt a védekezés, de nem ennyire. Mi elég rossz dobóformát fogtunk ki arra a napra. Ráadásul figyelni kellett a játékperceket is, hogy a továbbiakban végig tudjuk vinni a világbajnokságot. Az a meccs is a negyedik negyedben dőlt el. Minden egyes pontért meg kellett szenvedni.

 

Térjünk rá az elődöntőre. Az Egyesült Államok volt az ellenfél, akik addig átlagban 35 ponttal nyerték a mérkőzéseiket. Ilyenkor mit tud mondani egy szakvezető?

 

Semmi veszíteni valónk nem volt. Az amerikai válogatott eléggé kiszámítható játékot játszik. Ehhez kapcsolódik egy érdekes szituáció. Az egyik játékos megkérdezte tőlem, ami után elmondtuk, hogy atletikusabbak, magasabbak, nagyobbat ugranak, fizikailag erősebbek az amerikaiak, hogy mi valamiben jobbak vagyunk? Ekkor azt feleltem, hogy fejben. Ez így is volt, de 23 perc után nem bírtuk a húsdarálót. Addig nagyon szépen játszott a csapat, még úgy is, hogy nem dobtunk távolról igazán jól. A spanyolok a döntőben éppen ezért tudtak szoros meccset játszani velük, mert a passz kultúrájuk erősebb a mieinknél és sokkal stabilabban dobnak távolról.

 

Ezt követően a bronzmeccsen 15 pontos hátrányból fordított a csapat. Mi történt azon a délutánon?

 

Nem tudom, hogy mitől féltek a lányok. Olyan védekezéssel kezdünk, ami nem kedvezett nekünk. Hagytuk az ellenfelet kibontakozni, ők pedig bedobták a helyzeteiket és belelendültek a játékba. Ez adta a nagy különbséget. Onnantól kezdve, hogy a saját játékunkat játszottuk, fel tudtunk zárkózni. Ez is mutatja, hogy mennyire erős a csapat, hogy a felálltunk és végül megnyertük a mérkőzést.

 

A bronzérem megszerzése után a helyszínen dolgozó külföldi szakemberektől milyen visszajelzéseket kaptatok? Egyáltalán tudták hova tenni, hogy a magyar válogatott ilyen eredményt képes elérni?

 

Igen, egyértelműen. A spanyolokkal például már egész baráti a kapcsolatunk. A tavalyi Európa-bajnoki bronzéremmel elértük azt, hogy magas színvonalú tornákra hívnak minket. Ez nagyon fontos számunkra, mert pillanatnyilag jobb csapat, mint a miénk és sokat tudunk fejlődni ellenük játszva. Tapasztalható, ha a magyar bajnokságot követen a spanyol csapattal mérkőzünk, akkor az első negyed után – ha ránk is vernek akár 20 pontot – a következő három negyedben tudjuk tartani velük a lépést. A gyerekeknek ugyanis át kell állni arra a játéksebességre, amit ők játszanak. Ez azért fontos, mert át tudnak állni. Tehát nem azt érezzük, hogy nem képesek rá a játékosaink, hanem itthon nincsenek ehhez hozzászokva. A spanyolok nagyon szurkoltak nekünk és kölcsönös volt ez a szimpátia, mi is nagyon szurkoltunk értük a döntőben.

 

A csehek nem nagyon barátkoztak velünk, de a bronzmérkőzés után természetesen sportszerűen gratuláltak. Az olaszokkal jó kapcsolat alakult ki. A koreaiak és a japánok nagyon zárkózottak voltak, velük nem tudtunk igazán beszélni. Az ausztrálokkal jó barátságban voltunk, mert a VB előtt Olaszországban összeismerkedtünk. A kanadaiakkal szintén jó viszony alakult ki. Nagyon nagy dolognak tartom azt is, hogy az amerikai edzőnő gratulált a stábunknak és a csapatnak a bronzérem megszerzését követően. Utána megkérdezte, hogy pólót cserélünk-e. Álmomban nem gondoltam volna, hogy egy amerikai világbajnok edző így fog odajönni hozzánk.


Megakadt egy megjegyzéseden a figyelmem. Még a spanyolokat elemezve azt mondtad, hogy nem adottság és képességbeli különbség van a csapatok között. A gyerekeknek át kell állni a játékukra, mert itthon nincs mód ilyen jellegű mérkőzéseket játszani. Jól értem, ha többet lenne mód a játékosainknak olyan színvonalú meccseket vívni, mint amilyeneken a spanyolok edződnek, akkor elérhető lenne az a szint itthonról is?

 

A spanyol és az amerikai kiválasztási rendszer is alkatra választja a játékosokat. Először atlétát nevelnek és utána a kosárlabdát tanítják meg nekik. Nálunk a kiválasztás nem így történik. Mindezek ellenére most ez az U17-es csapat szerkezetileg is ott van az elitben. Alkalmasak erre a színvonalra. Rengeteg ilyen mérkőzést kellene játszanunk. Ha belegondolunk ezeknek a lányoknak egy évben a saját korosztályukban itthon két-három szoros mérkőzésük van.

 

Egy kicsit más területre térnék át. Óhatatlanul adódik a kérdés, hogy egy ilyen nagy siker után mennyire kell földön tartani a lányokat? Benne van az a veszély, hogy a csapat tagjainak a fejébe száll a siker?

 

Én nagyon örültem a lányok sikerének. Nem jellemző a magyar játékosokra, hogy el lennének eresztve önbizalommal. Nálunk már a tavalyi eredmények is egy egészséges önbizalmat adtak, amire szerintem nagy szükség van. Én nem engedem, hogy elszálljanak a játékosok. Amikor munkára van szükség, akkor munka van. Ebből a szempontból is nagyon tisztességes ez a társaság. Ez az ünneplés belefér, amit a VB után kaptak. Június elején kezdtük a munkát. Aztán 10 nap múlva Olaszországba egy tornára utaztunk, ahol a csarnok és a szállás között mozogtunk végig. Az Ausztrál győzelem után megnéztük a tengert. Egyébként sem arról szól a válogatott, hogy utazunk csodálatos helyekre és pihenünk. Általában mindenhol a szállás és a csarnok között ingázunk. A világbajnokságon elért siker utáni két napban azt csináltak, amit akartak, de ezt megérdemlik. Utána visszatértünk a munkára. Sokat beszélünk arról, hogy a múlt dicsőségéből nem lehet megélni. A most következő U18-as Európa-bajnokság kapcsán is el kell végezni azt a keményt munkát, mint a világbajnokságon.

 

Egy évvel ezelőtt, amikor a két bronzérmet hozó nyár végén beszélgettünk, akkor azt mondtad, hogy jó lenne, ha ebből a generációból hat lány megmaradna a sportág mellett és profiként is sikeres lenne. Egy ilyen nagy sikernek lehet nagyobb megtartó ereje?

 

Érdekes kérdés ez. Én továbbra is azt gondolom, hogy lesz hat játékos, aki kitart a sportág mellett és a későbbiekben is viszi tovább ezeket az eredményeket. Azt gondolom, hogy úgy kell értékelni a játékosoknak ezt az eredményt, hogy megérte befektetni azt a sok munkát. Azért motiváló ez a siker, mert el tudják hinni, hogy a tehetségüknek és a kitartó munkának egy ilyen csodálatos eredménye lehet.

 

Olvasóinknak mindenképpen érdemes elárulni, hogy ezt a beszélgetést az U18-as válogatott felkészülése alatt rögzítettük. Ahogy utalást is tettél már rá, a csapat két nap pihenő után folytatta a munkát. Hogyan változott a keret az U18-as EB-re?

 

Az 1998-as születésüeknek, mint Kiss Virág és Studer Ágnes az U16-os válogatottnál kell játszaniuk Magyar Gergelynél. Kiss Virágra azonban sokak meglepetésére mandulaműtét vár. Én a Világbajnokság után nem szűkítettem keretet, tehát ugyanazokkal a játékosokkal szerettem volna folytatni a munkát, akikkel befejeztük a VB-t. Horváth Krisztina viszont mentális és fizikai fáradtságára hivatkozva 3 edzéssel később csatlakozott a csapathoz. Ehhez a kerethez csatlakozott három 1996-os születésű játékos, Horváth Bettina irányítóposzton, centerposzton Kaposi Pálma a PEAC-ból és Király Lili a Csata DSE-ből.

 

Egy ilyen megterhelő világbajnokság után mentálisan vagy fizikálisan volt nehezebb felkészíteni a válogatott az U18-as B-divíziós EB-re?

 

Én azt gondolom, mindkettő. Nagy probléma, hogy a világbajnokságon „agyonverték” a lányokat. A csehek fizikálisan is nagyon erősek voltak. Dubei Debóra csak a cseh mérkőzésen összeszedett vagy tíz lila foltot, de Nagy Dorottya is kapott egy hatalmas medvepuszit és Aho Nina is sántikált. Mentálisan segítségünkre van Soós Judit pszichológusunk is, bízom benne , hogy nem lesz probléma a lányokkal. Nagyon a helyükön vannak és tudniuk kell, hogy az Európa-bajnokság legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a VB.

 

Az EB-n mi a célkitűzés a csapattal szemben?

 

Mindenképpen szeretnénk feljutni. Annyiban nehéz dolgunk van, hogy a három 1996-os születésű játékost tekintve egy évvel fiatalabb a társaság, mint a mezőny. Én azt gondolom, hogy bármi is történjék az EB-n, minden mérkőzésen a tőlünk telhető maximumot fogjuk teljesíteni.

 

Nagyon szépen köszönöm, hogy a rendelkezésünkre álltál.


Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Honlap:
Kérjük, írja ide a képen látható karaktereket:


Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.


Partnereink: